S m�r mondta is:

- A nap nem tesz k�l�nbs�get.

A t�bbieket - Bruckner Szigfridet, a ki�rdemes�lt cirkuszi oroszl�nt, Arom�t, a f�kezhetetlen agyvelej� nyulat, D�md�d�m�t, aki mint k�ztudott, csak annyit tud mondani, hogy ,,d�md�d�m'' meg Sz�rnyeteg Lajost, a legjobb sz�v� behem�tot - egy�ltal�n nem zavarta ez a mondat. M�r csak az�rt sem, mert tal�n meg sem hallott�k. Motyogjon L� Szerafin, amit akar. De nem �gy Vacskamati! � bizony hegyezni kezdte a f�l�t. M�g mozdulni se volt rest, f�lk�ny�k�lt.

- Mit mondt�l? - k�rdezte �lesen.

- Hogy a nap nem tesz k�l�nbs�get. Egyform�n s�t mindenkire - magyar�zta L� Szerafin.

Vacskamati fel�lt.

- �ppen ezen j�rt az eszem - mondta.

- Na, v�ge a boldog napoz�snak - mormogta Bruckner Szigfrid -, ennek j�r az esze valamin. Mocorogtak boldogtalanul, itt mindj�rt vita kerekedik.

Vacskamati zavartalanul folytatta:

- Nincs igazs�g a f�ld�n - mondta p�tosszal -, m�g a naps�t�s is igazs�gtalan!

Most m�r L� Szerafin is felk�ny�k�lt.

- M�r hogy lenne igazs�gtalan - m�ltatlankodott -, amikor egyform�n s�t r�d is meg r�m is. Meg mindenkire.

- �ppen hogy nem! - replik�zott Vacskamati. Neked p�ld�ul legal�bb t�zszer akkora hasad van, mint nekem. Ami annyit jelent, hogy r�d t�zszer annyi naps�t�s jut, mint r�m.

- J�zusm�ria - ny�sz�rg�tt Bruckner Szigfrid -, borzaszt�! Micsoda �r�lts�geken tudtok ti vitatkozni!

- �rdekes - mondta lassan Sz�rnyeteg Lajos -, mintha Vacskamatinak t�nyleg igaza volna.

Ezt m�r Aromo sem �llhatta sz� n�lk�l.

- Persze - mondta -, aki t�zszer nagyobb, azt t�zszer t�bb napsug�r �ri, de t�zszer t�bb j�ges� is, �s a hideg sz�l is t�zszer annyira f�jja.

Sz�rnyeteg Lajos elcs�ggedt. Belezavarodott kiss� ebbe az okfejt�sbe.

- Majd megj�n Mikkamakka, �s eld�nti - mondta. - � biztosan tudja.

Igen �m, de Mikkamakka nem volt otthon. Kora reggel elment a v�rosba. Ott volt valami s�rg�s elint�znival�ja. Meg k�l�nben is, ad is valamit Vacskamati Mikkamakk�ra! M�r t�totta a sz�j�t, m�r mondta volna... de ekkor... furcsa... megd�nd�lt, megz�rd�lt, megdobbant valami. S nem is hagyta abba. �temesen d�ng�tt-b�ng�tt, zirgett-z�rg�tt, kattogott-pattogott, bimm-bumm, kipp-kopp �s riccs-reccs. No m�g ilyet!

- Hallj�tok - mondta L� Szerafin -, d�r�g az �g. N�ztek r� meg�tk�zve. M�g hogy az �g? Hiszen sehol egy �rva felh�, nagy f�nnen s�t a nap.

De a hang csak nem sz�nt: d�bb-d�bb.

- Aha - csillant fel Vacskamati szeme -, biztosan a dinnyef�r�l potyognak a dinny�k.

H�t az t�nyleg �gy sz�lhat. Valahogy ilyesf�lek�ppen. Persze csak akkor, ha j� nagy dinny�k potyognak egy j� nagy dinnyef�r�l. De h�t dinnyefa? Ki l�tott m�r dinnyef�t? H�zta is az orr�t L� Szerafin.

- Dinnyefa - mormogta -, ott n� az �rit�kfa mellett, mi? - A t�bbiek kuncogtak, csak Sz�rnyeteg Lajos k�pe ragyogott.

- Jaj, ez nagyon izgalmas, Vacskamati, hol l�tt�l te dinnyef�t? �gy enn�k egy kis dinny�t!

A zaj meg nem sz�nt �m! Csak �gy zengett, csak �gy d�ng�tt! Na de mintha nem is hallott�k volna. Csak kacar�sztak, nevetg�reztek.

- M�g hogy dinnyefa! - csapkodta a has�t Bruckner Szigfrid.

Aromo is megeresztett egy f�l�nyes, sz�nakoz� tekintetet Sz�rnyeteg Lajos fel�.

- Dinny�t enne! - Dinnyef�r�l!

L� Szerafin somolyogva cs�v�lta a fej�t.

- Ej, kedves Lajos - mondta -, de kev�ske eszed van neked, hogy m�g ezt a dinnyefames�t is elhiszed. Dinnyefa nem l�tezik, csak Vacskamati fej�ben.

Aromo felvihogott.

- Ott el�g hely van egy dinnyef�nak - mondta boldogan.

Vacskamati kem�nyen r�ncolta a homlok�t, sz�r�san n�zett Arom�ra.

- Egy pillanat! Mondd csak m�g egyszer, Aromo!

- Micsod�t?

- Amit az el�bb mondt�l a fejemr�l meg a dinnyef�r�l.

- Azt mondtam, hogy a fejedben �ppen el�g hely van egy dinnyefa sz�m�ra.

,,Ak�rhogy is - gondolta Vacskamati -, ez itt g�nyol�dik velem.'' Elm�ly�ltek a r�ncok a homlok�n.

- Sz�val... ezzel azt akarod mondani, hogy... aha, megvan... hogy �res a fejem.

Na, kit�rt �m a hahota! Csak Aromo m�melte a komolys�got �s a csod�lkoz�st.

- �n? - nyitotta nagyra a szem�t. - Egy�ltal�n. �n csak annyit mondtam, hogy van hely a fejedben egy dinnyefa sz�m�ra. Se t�bbet, se kevesebbet. Azt magyar�zol bele, amit akarsz. Azt, hogy �res a fejed, nem �n mondtam. Te mondtad.

Vacskamati belezavarodott ebbe a sz�noklatba. M�rgel�d�tt.

- Te mindig m�st mondasz, mint amit gondolsz. N�ha egy h�tig is t�rheti az ember a fej�t, mit akart�l tulajdonk�ppen.

De most azt�n igaz�n f�lzengett, f�ld�ng�tt �s f�lb�ng�tt. M�g a szusz is bel�j�k fulladt. L� Szerafin megszeppenve tekergette a nyak�t.

- M�giscsak az �g d�r�g, ez nem k�ts�ges - mondta.

- Az eszed tokja! - b�torodott fel Vacskamati.

Bruckner Szigfrid is belekottyantott:

- Egy hord�t gur�tanak.

- Ugyan, dobol a f�dobos - g�nyol�dott Aromo.

- Vagy csak �gy mag�t�l d�ng - csillant fel Sz�rnyeteg Lajos k�pe. - J�kedv�b�l.

Erre mind az �gnek emelte a tekintet�t. Ez a Sz�rnyeteg Lajos, ez miket tud mondani!

- Lajosk�m... - kezdett bele egy mondatba Vacskamati, de nem tudta befejezni, mert D�md�d�m szigor�an k�zbev�gott:

- D�md�d�m - mondta. �s nehogy f�lre�rts�k, megism�telte. - D�md�d�m!

Els�padtak valamennyien. Ijedten n�ztek D�md�d�mre.

- Csak nem? Ezt komolyan mondod, D�md�d�m? - k�rdezte rem�nykedve Vacskamati, h�tha nem komolyan mondja.

De L� Szerafin r�gt�n le is torkollta:

- Persze hogy komolyan mondja. Mikor szokott D�md�d�m viccel�dni!

Bruckner Szigfrid, a nagymell�ny� oroszl�n b�tors�ga is kezdett lefel� sz�lldog�lni, az ina fel�. Reszketett a hangja.

- Sz�val azt �ll�tod, hogy Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon k�zeledik.

D�md�d�m nem sz�lt semmit, de aki akarta, a tekintet�b�l is l�thatta, hogy igenis azt �ll�tja.

R�kezdtek a s�p�toz�sra.

- H�, akkor ezer jaj nek�nk! J�n a tusk�l�b�.

- A k�cs�gfej�.

- A hord�has�.

- A lep�nyf�l�.

- A melencemell�.

- A kemencesz�j�.

- A h�gvelej�, sz�llelb�lelt.

Mondt�k, mint egy lit�ni�t. L� Szerafin f�ljajdult.

- �s �ppen most, amikor nincs itthon Mikkamakka!

Aromo ocs�dott els�nek. Sir�nkoz�ssal semmire se mennek. Sz�les mozdulattal csendre intette a t�bbieket.

- Az a fontos - mondta gyorsan -, hogy fancsali k�pet v�gjatok! Mindny�jan. Olyanok legy�nk, mint egy gy�szol� gy�lekezet. Mert Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon a j�kedvet ut�lja a legjobban.

- A szerencs�tlen - s�rt fel Vacskamati.

- Ne sir�nkozz! Rajta, v�gjunk keserves pof�t!

�ppen idej�ben, mert dimm-d�mm, m�g a f�k is recsegtek, ott �llt a tiszt�s sz�l�n a tusk�l�b�, k�cs�gfej�, hord�has�, lep�nyf�l�, melencemell�, kemencesz�j�, h�gvelej�, sz�llelb�lelt. Ott �llt a tiszt�s sz�l�n morc pof�val Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon.

- Sz�val itt a d�szes t�rsas�g! - recsegett, reszelt, f�r�szelt a hangja.

Aromo el�rel�pett, al�zatos hangon megsz�lalt:

- Itt vagyunk, persze, hiszen tudod, hogy itt lakunk.

- �s j� a kedvetek, mi? - recsegett Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon.

- Dehogy, kedves Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon, dehogy j� - mondta gyorsan Aromo. - �ppen ellenkez�leg. Rissz-rossz a kedv�nk.

- Csak s�runk-r�vunk - hazudta Bruckner Szigfrid.

- Keserg�nk - mondta Vacskamati.

- B�natoskodunk - toldotta L� Szerafin. Zordonbordon toppantott egy nagyot.

- Hallottam, hogy nevettetek!

Aromo erre azt�n igaz�b�l nekil�tott sz�n�szkedni.

- Nevetni? Mi az, kedves Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon? Azt se tudjuk, mit jelent ez a sz�.

A t�bbiek meg k�rusban r�v�gt�k:

- Bizony, fogalmunk sincs!

Aromo belelend�lt.

- Ilyen szavak m�r r�g nem szerepelnek sz�t�runkban. R�h�cselni, nevetg�lni, mosolyogni, vih�ncolni, r�ty�gni, hahot�zni, heher�szni... Egyikr�l se tudjuk, mit jelent.

Vacskamatinak az�rt ez m�r sok volt. Pukkadozott, fulladozott, nagyon igyekezett, de mindhi�ba, nem tudta visszatartani a nevet�st. Kit�rt bel�le, csilingelt, gilingalangolt.

Ebb�l meg mi lesz? R�m�lten n�zt�k Vacskamatit, m�g l�legzetet venni is elfelejtettek.

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordonnak kiguvadt a szeme, pulykav�r�s lett a k�pe.

- H�t ez meg mi?! - b�ffent ki bel�le.

Aromo finoman bok�n r�gta Vacskamatit, de mindhi�ba. Csak csilingelt, csak gilingalangolt. Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon m�r emelte a rettenetes mancs�t. Aromo gyorsan el�rel�pett.

- K�rlek... igaz�n kellemetlen - dadogta -, de Vacskamati s�r.

- Mit csin�l?! - �v�lt�tt Zordonbordon. - M�g hogy s�r?! Nevet! R�h�csel! Kacar�szik!

- Dehogyis! Te nem ismered Vacskamatit. �gy szokott s�rni. Eleinte mi is azt hitt�k, nevet... vagy hogy is kell mondani... de egy�ltal�n nem. �ppen hogy s�r.

- Hazudsz! - �v�lt�tt Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon.

- Higgy�l nek�nk. T�nyleg s�r - mondta k�ts�gbeesetten Aromo, �s szemreh�ny�an Vacskamatira pillantott.

A t�bbiek l�tt�k, hogy seg�teni kell Arom�nak. R�kezdt�k h�t:

- Bizony s�r.

- �gy szokott s�rni.

- Vacskamati �gy s�r.

D�md�d�m rosszall�an n�zte a cirkuszt. Meg is sz�lalt:

- D�md�d�m.

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon f�lkapta a fej�t, gyanakodva n�zett D�md�d�mre.

- Ez meg mit mondott?

Aromo sz�tt�rta a kez�t.

- Ki tudja, kedves, Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon? Tudod, hogy csak ennyit tud mondani: d�md�d�m.

- De �ll�t�lag ti meg�rtitek.

- Nagy ritk�n - legyintett Aromo. - Mit lehet azon meg�rteni, hogy d�md�d�m?

Zordonbordon hitte is, nem is. Mindenesetre j�l szem�gyre vette a t�rsas�got. Mikkamakk�t kereste.

- �s az a h�res Mikkamakka hol van? Elb�jt tal�n?

V�gre Vacskamati abbahagyta a vihog�st, Aromo is megk�nnyebb�lt, hogy m�sra terel�d�tt a sz�.

- Dehogyis b�jt - mondta. - Bement a v�rosba, dolga van. Lehet, hogy csak holnap este j�n haza. �s tiszteltet t�ged. - Nagyot nyelt Aromo. - Mondta, ha erre j�rna Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon, adjuk �t neki h�dolatteljes �dv�zlet�t. �s egy�bk�nt is, mi valamennyien nagyon tisztel�nk t�ged.

Zordonbordon nagy b�szk�n f�lemelte a fej�t, toporgott, p�ffeszkedett, mint egy felfuvalkodott pulykakakas.

- H�t tisztelhettek is! - mondta el�gedetten. Mert k�l�nben h�trak�t�m a sarkatokat.

Elhallgatott, �gy l�tszott, gondolkozik - ha ugyan az ilyen b�h�m zordonbordonok szoktak gondolkozni.

- Sz�val az a nagy h�r� Mikkamakka nincsen idehaza? Pedig ha j�l tudom, � a vez�retek.

Bruckner Szigfrid kih�zta mag�t.

- Itt, k�rlek, k�zt�rsas�g van - mondta hetyk�n.

- Aha, k�zt�rsas�g - mondta Zordonbordon, de l�tszott, m�son j�r az esze. M�zesm�zos lett az arca.

- Az�rt j�ttem, mert seg�teni akarok nektek - mondta.

D�md�d�m szem�b�l kipattant egy d�h�s kis szikra.

- D�md�d�m!

A m�zm�z azonnal elt�nt Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon �br�zat�r�l.

- Mit mondott?

Aromo D�md�d�mh�z fordult.

- Mit mondt�l, D�md�d�m?

D�md�d�m ut�lkozva megism�telte:

- D�md�d�m.

Arom�nak most m�r volt b�tors�ga egy icipici vigyorra is.

- Na l�tod, ezt mondta - n�zett Zordonbordonra. Zordonbordon tekintete sz�r�s lett, mint a szam�rt�vis.

- Ne sz�rakozzatok velem, mert baj lesz! �n itt kiteszem �rtetek a lelkem, ti meg g�nyol�dtok. M�g egy ilyen k�zbesz�l�s, �s nem mentlek meg benneteket!

L� Szerafin �mulva n�zett r�.

- Benn�nket? Megmenteni? Mit�l?

Zordonbordon v�szj�sl�an cs�v�lta a fej�t.

- Majd ha megmondom, nem lesztek ilyen hetyk�k.

�gy l�tszott, ennek a fele se tr�fa.

- M�gis mi t�rt�nt? - k�rdezte ijedten Vacskamati.

Zordonbordon el�red�nt�tte a fels�test�t, suttogva mondta:

- Tudj�tok meg, hogy az erd�ben rettenetesen elszaporodtak a pomog�csok!

T�tott sz�jjal n�zt�k.

- Micsod�kok? - k�rdezte Sz�rnyeteg Lajos. Zordonbordon v�gigp�szt�zta az �rtetlen arcokat.

- Ezt a m�veletlens�get! - mondta fitym�l�an. Azt akarj�tok mondani, hogy nem tudj�tok, mik azok a pomog�csok?

Aromo tan�cstalanul tekergette a nyak�t.

- Iz� - mondta -, de... dehogynem tudjuk. Bruckner Szigfrid is kid�llesztette a mell�t.

- Mi ne tudn�nk!

L� Szerafin is l�d�tott:

- Nem egyet l�ttunk m�r.

Zordonbordon elfojtott egy g�nyos mosolyt.

- Az�rt mondom! - recsegte. �s recsegett volna tov�bb, de Sz�rnyeteg Lajos �rtatlan tekintettel k�r�ln�zett, �s azt k�rdezte:

- T�nyleg, mik azok a pomog�csok?

Aromo szigor� tekintetet villantott r�.

- Hallgass, Lajos, ne sz�lj az okosabbak dolg�ba!

- De amikor sose hallottam m�g pomog�csokr�l - er�sk�d�tt Sz�rnyeteg Lajos.

Na, erre a t�bbiek nekiestek.

- Csend!

- Hagyd abba!

- Fogd be m�r a sz�d!

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon szem�gyre vette Sz�rnyeteg Lajost.

- Ez a nagyesz� meg Sz�rnyeteg Lajos, mi? - k�rdezte.

Aromo legyintett.

- Kicsit lass� �szj�r�s� - mondta. - Nem kell vele t�r�dni. Az a fontos, hogy mi tudjuk, mik azok a pomog�csok.

D�md�d�m Arom�ra n�zett, elfintorodott, �s m�la undorral azt mondta: - D�md�d�m!

Mindenki beh�zta a nyak�t, csak Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon ny�jtogatta a mag��t, mint egy nagyothall� g�n�r.

- Mit mondott?

- Semmit - v�gta r� Aromo.

Sz�rnyeteg Lajos �lm�lkodva n�zett k�r�l. Semmit? Mi az, hogy semmit? S�ketek ezek?

- De igenis, azt mondta, hogy... - kezdett bele, de befejezni nem volt ideje, mert L� Szerafin odaugrott hozz� �s pat�j�t Sz�rnyeteg Lajos sz�j�ra tapasztotta.

- Mi�rt fogtad be a sz�j�t?! - recsegett Zordonbordon.

- Naponta csak tizenk�t butas�got tudok v�gighallgatni - hadarta L� Szerafin. - A tizenharmadikt�l idegzs�b�t kapok. �s most ez lett volna a tizenharmadik.

Zordonbordon m�r horkantott is egyet, hogy most azt�n ad nekik a hazudoz�s�rt, de Vacskamati okosan elterelte a figyelm�t.

- Ott hagytad abba, kedves Zordonbordon - mondta m�zesm�zosan -, hogy nagyon elszaporodtak a pomog�csok.

Zordonbordon v�szj�sl�an r�n�zett.

- Mi az, hogy ott hagytam abba? Ennyi tal�n neked nem el�g?

Vacskamati bizonytalanul beh�zta a nyak�t.

- De, dehogynem el�g. El tudom k�pzelni, hogy szoronganak most szeg�nyek. Seg�teni kellene rajtuk.

Zordonbordon a fej�hez kapott.

- Eszedet hagytad? Seg�teni a pomog�csoknak?! Tudod te, mit besz�lsz?

- De h�t ha egyszer szoronganak - v�dekezett Vacskamati.

Zordonbordon se volt rest, minden sz�n�szi k�pess�g�t latba vetette.

- Szoronganak! - mondta gunyorosan, azt�n suttog�ra fogta a hangj�t. - R�videsen megind�tj�k a d�nt� t�mad�st.

Sz�rnyeteg Lajos arc�ra �szinte sz�nalom �lt.

- Jaj de sajn�lom szeg�nyeket! - mondta.

- Kiket? - f�rmedt r� Zordonbordon.

- H�t akiket megd�nt�t�madnak.

- Jaj de ostob�k vagytok! - s�hajtott gal�dul Zordonbordon, �s ett�l a s�hajt�l Aromo �szbe kapott.

- Azt akarod mondani, hogy... hogy a pomog�csok - dadogta, s annyira belekeveredett a dadog�sba, hogy L� Szerafin seg�tette ki:

- Minket t�madnak meg?

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon arca felragyogott. M�r amennyire egy ilyen �szveszejt� cs�fs�g ragyogni tud.

- Na v�gre, hogy leesett a h�sz fill�r! - ord�tott fel boldogan. - Mi az, hogy megt�madnak! Sz�tt�pnek, kiny�rnak, �tpassz�roznak, ker�kbe t�rnek, felny�rsalnak, elem�sztenek, miszlikbe v�gnak, porr� z�znak benneteket!

- Jaj istenem! - s�rt fel Vacskamati.

Na de a t�bbiek se k�l�nb�l. S�padoztak, szepegtek, reszkettek.

- Seg�ts�g! - jajdult f�l Sz�rnyeteg Lajos. A hal�lmegvet� b�tors�g� oroszl�n, a nagyhang� Bruckner Szigfrid se d�llesztette a mell�t. Azt suttogta:

- Menek�lj�nk!

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon diadalmasan n�zett a berezelt t�rsas�gra.

- Hi�ba is menek�ln�tek. K�r�l vagytok z�rva. B�rmerre futtok, a pomog�csok kez�re juttok.

Erre lett azt�n igazi haddelhadd! Futkostak, ugr�ltak, jajgattak, sir�nkoztak. Csak az egy D�md�d�m t�maszkodott sz�tlanul, karba tett k�zzel egy f�nak.

A nagy zajong�sb�l Vacskamati hangja siv�tott el�:

- �s akkor most mit csin�ljunk?

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon �lvezte a z�rzavart.

- Micsoda pipogya t�rsas�g - mondta. - Bruckner Szigfrid, a vakmer� oroszl�n, Aromo, a l�ngesz� ny�l, L� Szerafin, a k�k csodaparipa meg ez a bikaerej� Sz�rnyeteg Lajos, a h�res Vacskamati �s ez a becs�let szobra, ez a D�md�d�m, vagy mi a neve!

D�md�d�m m�g arra sem �rdemes�tette Zordonbordont, hogy a fej�t fel�je ford�tsa, �gy mondta a fa mellett �llt�ban:

- D�md�d�m.

- Most azt�n d�md�m�zhetsz! - villogott Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon. - Majd a pomog�csok kit�metnek benneteket az iskolai szert�raik sz�m�ra, hogy a kis pomog�csok m�g sz�z �v m�lva is l�thass�k a vil�g leggy�v�bb t�rsas�g�t.

Ett�l keseredett el igaz�n Vacskamati. M�g hogy kit�m�s!

- De h�t mit tehet�nk, kedves Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon, mondd m�r meg! - sir�nkozott. - �n annyi minden szeretn�k m�g lenni, de iskolai szeml�ltet�eszk�z egy�ltal�n nem.

Bruckner Szigfrid csillap�totta:

- Ugyan, Vacskamati, mit sir�nkozol? Majd besz�l�nk azokkal a pomog�csokkal. Csak nem fognak ok n�lk�l �ld�k�lni. Egy cs�pp esz�k biztos van.

Zordonbordon felnevetett. Ak�rha egy rekedt szir�na sz�lalt volna meg.

- Haha! Besz�lni a pomog�csokkal! Az el�bb azt mondtad, tudod, mik azok a pomog�csok. Most meg t�rgyalni akarsz vel�k! Akkor azt�n sz�zszorosan v�getek. M�g ennek a tiszt�snak a hely�t is s�val hintik fel. - Itt jelent�s�gteljesen elhallgatott, majd eg�sz m�s hangon folytatta: - Egy dolgot pr�b�lhattok csak meg.

Rem�nykedve n�ztek r�.

- Micsod�t?

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon kih�zta mag�t, melencemell�t kid�llesztette.

- Tudom, hogy magatokt�l sose jutna eszetekbe. De seg�teni akarok rajtatok, h�t megmondom. Egy dolog seg�t csak: a harc!

A rem�nyked� arcok elfintorodtak.

- A harc? - rebegte Bruckner Szigfrid.

- Az �sd-v�gd, nem ap�d? - hebegte Vacskamati.

- A csihi-puhi? - habogta Sz�rnyeteg Lajos.

- Az - mondta Zordonbordon. - B�r rem�nyetek �gyse sok van. A pomog�csok rettenthetetlen harcosok. B�trak, alaposak, sz�v�sak, kegyetlenek.

Ez kellett csak! Csak �gy zengett az erd� a s�r�s-r�v�st�l. Zordonbordon meg p�ffeszkedett nagy boldogan. Hiszen �ppen ezt akarta.

- Begyulladtatok, mi? Na, akkor megyek is... �s mondom: csak a harc seg�t. Fel kell venni a keszty�t. H�h�! Meg kell k�zdeni a pomog�csokkal... Na, isten veletek!

Sarkon fordult, csak a h�ta k�zep�t l�tt�k. Az is egyre kisebbedett. Ment d�ng� l�ptekkel, csak �gy reszkettek a f�k, nevetg�lt, hahot�zott, csak �gy rezegtek a levelek.

Vacskamati t�tov�n ut�na l�pett.

- Jaj, ne hagyj itt benn�nket, kedves Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon! Jaj, mi lesz vel�nk!

Sir�nkoztak volna tov�bb, de D�md�d�m er�lyesen r�juk sz�lt:

- D�md�d�m!

Mintha k�ssel v�gt�k volna el a zajong�st. D�bbent csend lett. Vacskamati oda�vakodott D�md�d�mh�z. Suttogva k�rdezte:

- Ebben eg�szen biztos vagy, D�md�d�m?

- D�md�d�m - mondta hat�rozottan D�md�d�m.

Bruckner Szigfrid d�h�sen felhorkant:

- Te mindig eg�szen biztos vagy mindenben. Te mindent jobban tudsz. Hogy mered azt �ll�tani, hogy pomog�csok egy�ltal�n nincsenek?

Sz�rnyeteg Lajos D�md�d�m v�delm�re kelt.

- Mi�rt, te tal�n l�tt�l m�r pomog�csot? Bruckner Szigfrid v�laszra sem m�ltatta, helyette Aromo fordult szeg�ny Sz�rnyeteg Lajoshoz.

- N�zd, Lajos - mondta hetyk�n -, f�ltenn�k neked egy k�rd�st. Mondd meg, hogy mennyi k�tszer kett�!

Sz�rnyeteg Lajos elm�l�zva n�zte az eget. Toporgott, gy�r�gette a nadr�gja varr�s�t.

- K�tszer kett� az... az annyi, mint... se t�bb, se kevesebb, mint - tan�cstalankodott, azt�n m�regbe gurult. - Mit k�tszerkett�z�l itt, amikor sokkal fontosabb dolgokr�l van sz�? A pomog�csokr�l!

Aromo fens�s�ges �br�zattal n�zte.

- �s azt gondolod, hogy ebben a fontosabb dologban �ppen arra hallgatunk, aki azt sem tudja, hogy mennyi k�tszer kett�?

Sz�rnyeteg Lajos harciasan dobbantott.

- Na j�! H�t akkor k�tszer kett� az �t!

L�thatta j�l Aromo arc�n, hogy nem annyi. Elbizonytalanodott.

- Akkor... hat... vagy esetleg...

- Esetleg befoghatod a sz�dat - avatkozott bele Bruckner Szigfrid. - A l�ngeszedet ink�bb majd szalonnas�t�shez haszn�ljuk.

Sz�rnyeteg Lajos konokul lehajtotta a fej�t.

- Akkor se l�ttam m�g soha egy darab pomog�csot sem.

Aromo cs�p�re tette a kez�t, odaballagott Sz�rnyeteg Lajos el�.

- Mi�rt, tal�n bumer�ngot l�tt�l m�r? Vagy hangy�szs�nt, kacsacs�r� eml�st, huszonn�gy kar�tos aranyat, harisnyak�t�t, g�zkalap�csot, b�ln�t, anakond�t, hexencs�zt, l�m�t, b�lomb�kit �s guttermuttert? L�tt�l? Nem l�tt�l! �s m�gis l�tezik valamennyi.

Sz�rnyeteg Lajos beh�zott nyakkal �llt Aromo el�tt, a sz�noki h�v els�p�rte marad�k biztons�g�t is. De Vacskamatinak valami nem tetszett a sz�noklatban. Aromo el� penderedett.

- A guttermuttert nem hiszem. Meg a harisnyak�t�t se. Muttert, azt m�r l�ttam, meg f�k�t�t is. De guttermutter meg harisnyak�t�?!

Bruckner Szigfrid sz�r�san n�zte Vacskamatit.

- Ezek szerint te is azt �ll�tod, hogy pomog�csok nincsenek?

- Egy sz�val se - tiltakozott ijedten Vacskamati.

- Csak a guttermutter meg a harisnyak... L� Szerafin f�lord�tott, mint akit oldalba l�ttek.

- Hagyj�tok m�r ezt a guttermutterez�st! A fej�nk felett l�g a baj, ti meg az eszeteket j�ratj�tok.

- Teheti, akinek van - kottyantott k�zbe Vacskamati, �s jelent�s�gteljesen Sz�rnyeteg Lajosra n�zett. Az meg szeg�ny majd elpityeredett.

- �n igaz�n nem tehetek r�la, hogy egy kicsit lassabban forog az eszem kereke, de...

Hogy mit mondott volna a ,,de'' ut�n, azt most m�r sose tudjuk meg, mert Aromo odal�pett hozz�, v�llon veregette, �s �gy sz�lt:

- Lajosk�m, t�ged senki se hib�ztat, senki se okol. Nem tudod, hogy mennyi k�tszer kett�, �s k�sz. De azt biztos tudod, mi az, hogy cs�nd.

- Igen, azt tudom.

- Nah�t, akkor maradj�l cs�ndben! Mi meg f�lk�sz�l�nk a pomog�csok elleni harcra. Nem adjuk ingyen a b�r�nket!

- Jaj de f�lek! - jajdult f�l Vacskamati. De Aromo most m�r elem�ben volt.

- Csak semmi f�lelem - mondta. - Majd �n kezembe veszem a pomog�cs�gyet.

L� Szerafin sz�r�san r�n�zett.

- Nana! - mondta. - Tal�n kez�nkbe vessz�k.

- �gy is lehet mondani - legyintett Aromo. Mindegy. A fontos az, most m�r v�gre kezdj�k el.

- �gy van, kezdj�k - helyeselt Bruckner Szigfrid, de a lelkesed�se hirtelen elp�rolgott. - Hogyan kezdj�k? - tekergette a nyak�t.

Aromo katon�s l�ptekkel f�l-le s�t�lt a tiszt�s k�zep�n.

- H�t hogyan kezden�nk?! Haditan�csot tartunk.

- D�md�d�m - mondta D�md�d�m.

Aromo elv�r�s�d�tt.

- D�md�d�m, nagyon k�rlek, ne bomlaszd a fegyelmet. M�g egy ilyen megjegyz�s, �s kiz�rlak a haditan�csb�l.

- D�md�d�m - mondta D�md�d�m.

- M�r ki is vagy z�rva! - kiab�lt Aromo. - Vedd tudom�sul. Szedd a s�torf�dat, �s vonulj a tiszt�s m�sik v�g�be!

- �gy van - kiab�lt Vacskamati is -, m�g csak nem is hallgathatod a haditan�csot.

- M�g el�ruln� a pomog�csoknak - t�d�totta Bruckner Szigfrid.

L� Szerafin is t�zbe j�tt.

- �gy van! Takarodj a tiszt�s m�sik v�g�be! D�md�d�m egy sz�t se sz�lt, h�tat ford�tott nekik, �tballagott a tiszt�s m�sik v�g�be, �s le�lt a f�be. Sz�rnyeteg Lajos sz�nakozva n�zte.

- Ezt igaz�n nem kellene csin�lnotok D�md�d�mmel - mondta.

- Kuss! - kiab�lt r� Aromo.

- Majd megj�n Mikkamakka, �s ad nektek - mormogta Sz�rnyeteg Lajos.

Aromo r�f�rmedt:

- Kiz�rjunk t�ged is?

- Ne, ne... �n ink�bb...

- Na, akkor cs�nd! - diadalmaskodott Aromo. L�ssunk munk�hoz! �gy gondolom, hogy a pomog�csok ellen legeredm�nyesebben �gy harcolhatunk, ha... ha... hogy is mondjam... Szerinted, L� Szerafin, mi lenne a legeredm�nyesebb m�dszer?

L� Szerafin igencsak zavarba j�tt. V�ratlanul �rte a k�rd�s. De m�g mennyire v�ratlanul! Dadogni kezdett:

- �n szerintem... az �n v�lem�nyem szerint... mivelhogy a pomog�csok termete...

Itt elakadt, pedig valamennyien nagy �rdekl�d�ssel n�ztek r�. Aromo biztatta is:

- Na, na mondd! A pomog�csok termete?

- A pomog�csok termete - ny�gte nagy k�nban L� Szerafin - olyan kicsi...

Bruckner Szigfrid �mulva k�rdezte:

- Mit mondasz? Kicsi?

L� Szerafin r�zta a fej�t.

- Azazhogy nagy.

Bruckner Szigfrid ezen m�g jobban elcsod�lkozott.

- Nagy?

L� Szerafin most m�r v�gleg nem tudta, mit mondjon. Kiv�gta h�t nagy vit�z�l:

- Akarom mondani, k�zepes.

Sz�rnyeteg Lajos eg�sz eddig t�tott sz�jjal hallgatott. De most m�r nem b�rta tov�bb. Megk�rdezte:

- Most akkor kicsi, nagy vagy k�zepes? Aromo felcsattant:

- L�gy sz�ves, ne tegy�l f�l ostoba k�rd�seket! Te meg, Szerafin, mondd meg v�gre, milyen a pomog�csok termete. Kicsi, nagy vagy k�zepes?

L� Szerafin lesunyta a fej�t. Kr�kogott.

- Az az igazs�g, hogy pomog�csot �n csak meglehet�s t�vols�gr�l l�ttam.

- A termet�t meglehet�s t�vols�gb�l is meg�t�lheted - mondta Bruckner Szigfrid.

L� Szerafin cs�rte-csavarta.

- H�t ez, k�rlek sz�pen, nem eg�szen �gy van. Mert ha az a meglehet�s t�vols�g nagyon nagy, akkor ugye, a pomog�cs kicsinek l�tszik. Ha meg a t�vols�g igen kicsi, akkor a pomog�cs �ri�snak l�tszik.

- A k�zepes t�vols�got m�r el se mondd - jegyezte meg Aromo.

- Mi�rt, akkor mi az eredm�ny? - k�v�ncsiskodott Sz�rnyeteg Lajos.

- Lajos! Lajos! - rikoltoztak a t�bbiek.

Vacskamati L� Szerafinhoz fordult.

- Teh�t az a k�rd�s, hogy te milyen t�vols�gr�l l�tt�l pomog�csot.

L� Szerafin nem t�g�tott.

- Mondom, hogy meglehet�s t�vols�gr�l.

- Na �s meglehet�s t�vols�gr�l mekkor�nak l�ttad? - k�rdezte Aromo.

- Meglehet�snek... - L� Szerafin elm�l�zott. - Ha egy�ltal�n...

V�rt�k, hogy mi egy�ltal�n, de L� Szerafin nem folytatta.

- Ha egy�ltal�n - s�rgette Bruckner Szigfrid.

- Ha egy�ltal�n pomog�cs volt - ny�gte ki nagy nehezen L� Szerafin.

A t�bbiek h�ledeztek.

- Lehet, hogy nem pomog�csot l�tt�l meglehet�s t�vols�gr�l? - csod�lkozott Aromo.

- Lehet - b�logatott L� Szerafin. - Lehet, hogy egy bodzabokor volt. Vagy egy fat�nk. Mert ugyanis, amikor meglehet�s t�vols�gr�l l�ttam azt a meglehet�s nagys�g� valamit, m�r meglehet�sen s�t�t volt.

Ezen a kacif�ntos okfejt�sen egy kicsit mindenkinek gondolkoznia kellett. S�t Sz�rnyeteg Lajosnak nagyon kellett gondolkoznia. Csak D�md�d�m �rthette meg azonnal - a tiszt�s m�sik v�g�n is j�l hallotta, mir�l besz�lnek Szerafin�k -, mert megsz�lalt:

- D�md�d�m.

- Na, ez m�r m�giscsak t�bb a sokn�l! - vis�tott Aromo. - Megb�ntetj�k.

Odav�gtattak D�md�d�mh�z, k�r�l�llt�k.

- Vedd tudom�sul, hogy hadi�llapot van! - rikoltozta Aromo.

Bruckner Szigfrid �nnep�lyesen D�md�d�m fel� ny�jtotta a mutat�ujj�t.

- �n t�ged ezennel regen�tnak nyilv�n�tlak.

- Tal�n gener�tornak - jav�totta Vacskamati.

- Reneg�tnak - mondta Aromo, imm�r helyesen. Vacskamati hadon�szott.

- Regen�tor vagy gener�tor, mindegy. B�ntet�sb�l idek�t�zz�k a f�hoz. Itt azt�n reneg�thatsz!

Nosza, gyorsan ker�tettek egy k�telet, �s mirnikszdirniksz, odak�t�zt�k szeg�ny D�md�d�m�t a f�hoz. Csak Sz�rnyeteg Lajos nem vett r�szt a k�t�z�sben, r�m�lten ugrabugr�lt k�r�l�tt�k, �s azt kiab�lta:

- Ezt csin�lni D�md�d�mmel! Ezt csin�lni D�md�d�mmel!

Aromo r�ripakodott:

- Akarsz te is mell� ker�lni?

Jaj, dehogyis akart! �sszeh�zta mag�t, �s mukkanni sem mert. A t�bbiek meg k�t�tt�k a nagy csom�kat D�md�d�m bok�j�n, csukl�j�n, m�g a derek�n is.

- �gy - mondta el�gedetten Aromo -, �s ha m�g egyszer meg mersz sz�lalni, m�g a sz�dat is bet�mj�k. �rtve?

Visszakocogtak folytatni a haditan�csot.

- A bels� ellens�g a legvesz�lyesebb - morogta Bruckner Szigfrid.

- Ott hagytuk abba, hogy meglehet�s s�t�t volt - vette �t a sz�t Aromo.

- �s hogy tal�n nem is pomog�cs volt az a bizonyos bodzabokor vagy fat�nk, amit l�tt�l.

L� Szerafin megunta, hogy folyv�st �rajta lovagolnak.

- Igen. De semmi v�sz - mondta g�nyosan -, itt vagytok ti, ti azt�n biztosan l�ttatok k�zelebbr�l �s tiszta id�ben pomog�csot.

- Mi azt�n l�ttunk - mondta �vatosan Bruckner Szigfrid.

- Mi ne l�ttunk volna - mondta m�g �vatosabban Aromo.

- Ez csak term�szetes - suttogta Vacskamati. Sz�rnyeteg Lajos felkapta a fej�t.

- Lehet, hogy �n is l�ttam? - k�rdezte izgatottan.

- Lehet - b�logatott Bruckner Szigfrid.

- Csak tal�n bodzabokornak n�zted.

- Vagy fat�nknek.

Sz�rnyeteg Lajos �muldozott.

- Nah�t - mondta -, ez eszembe se jutott! Pedig mennyi bodzabokrot meg fat�nk�t l�ttam az ut�bbi id�ben... Sz�val azok pomog�csok voltak. - F�lugrott, D�md�d�m fel� fordult. - D�md�d�m! Ide hallgass, D�md�d�m! - kiab�lta.

- A reneg�ttal nem t�rgyalunk - sz�lt r� Vacskamati.

Sz�rnyeteg Lajos esdekelve n�zett r�juk.

- Engedj�k el most m�r!

De lehurrogt�k.

- Nem �rted, hogy hadi�llapot van? - mondta Bruckner Szigfrid. - T�rj�nk a t�rgyra!

- �gy van - helyeselt Aromo. - L�gy sz�ves, Szigfrid, mes�ld el a pomog�csokkal val� tal�lkoz�sodat.

- Mi�rt �ppen �n? - riadt meg Bruckner Szigfrid.

- Jobb, ha te kezded.

Erre Aromo is vakarni kezdte a feje b�bj�t.

- Kezdje ink�bb Vacskamati - mondta. Ez m�r tetszett Bruckner Szigfridnek.

- �gy is van. Vacskamati, rajtad a sor - helyeselt. Most Vacskamatin volt a sor, hogy ijedten k�r�lszalajtsa rajtuk a tekintet�t. De az ijedts�g csak egy szempillant�sig tartott, Vacskamati f�l�nyesen elmosolyodott.

- H�t, k�rlek sz�pen - kezdett bele -, a pomog�csok k�tszer akkor�k, mint egy elef�nt. �t l�buk van, �s �t kez�k. S mind az �t kez�kben egy-egy gyilok.

- Micsoda? - k�rdezte z�ldre v�ltan Sz�rnyeteg Lajos.

- Gyilok. Azaz gy�kles�. Vagyis b�kany�z� - magyar�zta Vacskamati.

- Jaj nekem! - reszketett Sz�rnyeteg Lajos. De Bruckner Szigfrid sem �rezte valami j�l mag�t.

- Biztos, hogy �t l�buk van? - k�rdezte.

- Annyira biztos, amennyire az �t kez�k - mondta nagy ravaszul Vacskamati.

Aromo gyanakodott.

- Ne haragudj, Vacskamati, de hol l�ttad �ket? �s milyen messzir�l?

- Hogyhogy hol? Hogyhogy milyen messzir�l? Sehol se l�ttam �ket.

Zavartan n�ztek r�, nem tudt�k, �r�ljenek-e, m�rgel�djenek-e.

- Akkor meg honnan szeded, hogy �t k�z... �t l�b... meg gyilok...? - k�rdezte Aromo.

- �gy k�pzelem - v�gta ki hetyk�n Vacskamati. Bruckner Szigfrid felfortyant:

- H�t ez m�giscsak nevets�ges! �ppen k�pzelg�sekre van sz�ks�g�nk!

- Vedd tudom�sul, hogy az �n k�pzel�er�m a legcsod�latosabb a vil�gon - mondta neki Vacskamati.

- Sokra megy�nk a k�pzel�er�ddel! Megtarthatod magadnak. M�g hogy �tkez�ek! Mi�rt nem mindj�rt huszon�t kez�ek?!

Aromo csit�totta �ket:

- Ne ideges�ts�k egym�st f�l�sleges vitatkoz�ssal. �s igenis a k�pzel�er� n�ha nem �rt.

- Na mondhatom! - h�borgott Bruckner Szigfrid.

- M�r csak az hi�nyzik, hogy te is csak k�pzeletben l�tt�l pomog�csokat.

Sz�rnyeteg Lajos ijedt k�ppel toporgott mellett�k, a megk�t�z�tt D�md�d�mre pislogott.

- Engedj�k szabadon D�md�d�m�t! - k�rlelte �ket, de Bruckner Szigfrid r�f�rmedt:

- Hallgass! Besz�ljen Aromo a pomog�csokr�l.

- Besz�lek is. Az igaz, hogy nem l�ttam pomog�csokat...

- Na tess�k! Nem l�tott! - kiab�lt L� Szerafin.

Aromo szigor�an r�n�zett.

- L�tni nem l�ttam, de hallottam �ket. Sz�rnyeteg Lajos nagy tisztelettel n�zett Arom�ra.

- Besz�lgettek? - k�rdezte.

- Nem besz�lgettek. S�v�tve z�gtak el a f�k f�l�tt. Bruckner Szigfrid ugrott egyet izgalm�ban.

- Azt akarod mondani, hogy rep�ltek?

- Azt. �jszaka volt. Egyszer csak hallom �m: zii, azt�n: zuu, sitty-sutty. S�v�tettek a f�k f�l�tt.

- �s mib�l gondolod, hogy pomog�csok voltak? k�rdezte Vacskamati.

- H�t mik lettek volna? Hallott�l m�r �jszaka ilyesmit, hogy zii-zuu-sitty-sutty?

- Egyszer - mondta Vacskamati -, egyszer hallottam. De akkor Bruckner Szigfrid horkolt.

- �n? Kik�rem magamnak! �n nem horkolok!

- Ezen tal�n ne vitatkozzunk - legyintett lemond�an Aromo. - Neked, Szigfrid, szerencs�d van.

- Mi�rt lenne szerencs�m?

- Mert amikor horkolsz, olyankor mindig alszol. Nem kell hallgatnod.

Bruckner Szigfrid m�r t�totta a sz�j�t, de belefulladt �m a sz�. Mert az erd� fel�l felsiv�tott, felpengett valami: zii-zuu-sitty-sutty, azt�n d�ng�sek, b�ng�sek, zuhan�sok. Azt�n n�ma csend.

Vacskamati reszketve b�jt L� Szerafin h�ta m�g�.

- Te j�isten, ez meg mi volt?!

R�m�lten n�ztek egym�sra. Mindannyiuknak ugyanaz j�rt a fej�ben. Aromo ki is mondta:

- Semmi k�ts�g, a pomog�csok! Megkezdt�k a felder�t� rep�l�seket.

Erre �jra megdobbant, megz�rrent, felsiv�tott: ziizuu-sitty-sutty-ding-d�ng-dong. Ajaj!

- �s m�g semmit sem csin�ltunk - sir�nkozott Vacskamati L� Szerafin h�ta m�g�tt. - Gyer�nk, Sz�rnyeteg Lajos! T�rj�l bunk�kat. Ki�llsz az �tra, �s addig bunk�zod �ket, am�g vissza nem fordulnak. Ha kell, rep�lni is megtanulsz!

Sz�rnyeteg Lajos m�r futott is bunk�k�rt, hallott�k, ahogy recsegve t�rnek az �gak, Sz�rnyeteg Lajos nagyon igyekezett, �s er�s is volt, h�t j�kora bunk�kat tudott t�rni.

Aromo elszontyolodva, lecs�ng� k�zzel �llt a tiszt�s k�zep�n.

- Bunk�val a rep�l� pomog�csok ellen - suttogta.

- Igaz is - kapta fel a fej�t L� Szerafin. - Azaz hogy m�g azt sem tudjuk pontosan, milyenek a pomog�csok. Szigfrid! Te biztos l�tt�l pomog�csokat, mondd: milyenek?

Bruckner Szigfrid r�m�lten lapult egy fat�rzs m�g�tt, vadul forgatta a szem�t.

- K�rlek sz�pen, a pomog�csok rendk�v�l furcsa l�nyek.

- M�gis?

- Hol ilyenek, hol olyanok.

- De rep�lni tudnak - sz�lt k�zbe Aromo. - Azt j�l hallottam, igaz?

- Az att�l f�gg - hadarta Bruckner Szigfrid. T�madhatnak sz�razon, v�zen, leveg�ben �s... - Elhallgatott, reszketni kezdett, m�g a foga is �sszekoccant.

- �s? - k�rdezte L� Szerafin.

- �s f�ld alatt - v�gta ki Bruckner Szigfrid. Vacskamati rem�nykedve k�zbesz�lt:

- Nincs is a k�zelben v�z. Se t�, se foly�.

- Mi az nekik - mondta s�ri hangon Bruckner Szigfrid -, ide vezetik!

Sz�rnyeteg Lajos el�trappolt az erd�b�l egy nyal�b bunk�val.

- Ezekkel azt�n ell�thatjuk a bajukat - mondta.

- �n m�r megyek is ki az �sv�nyre k�t bunk�val. M�r futott volna, de Aromo r�ki�ltott:

- �llj! Kit�l kaptad a parancsot?!

Sz�rnyeteg Lajos meg�llt, nagy csod�lkozva Arom�ra n�zett.

- Hogy micsod�t? Mif�le parancsot?

Aromo hetyk�n kid�llesztette a mell�t.

- Ha nem tudn�d, itt hadi�llapot van. Parancsot csak a vez�r adhat.

Sz�rnyeteg Lajos tan�cstalanul tekergette a nyak�t.

- Igen. �rtem... azazhogy... �s ki most a vez�r?

Aromo most m�r �gy kid�llesztette a mell�t, amennyire csak b�rta.

- �n! - mondta.

L� Szerafin fel�je fordult.

- Micsoda?

Bruckner Szigfrid is kiugrott a fat�rzs rejtek�b�l.

- Mit besz�lsz? Hogyhogy te vagy a vez�r? Aromo cs�p�re tette a kez�t.

- H�t kinek van itt a legt�bb esze? Nekem. Az�rt vagyok �n a vez�r.

- Fittyfene vagy, nem vez�r! - fortyant f�l Bruckner Szigfrid. - M�g csak az hi�nyzik! Egy ny�l parancsolgat egy oroszl�nnak! Nem besz�lve arr�l, hogy az az oroszl�n �n vagyok! A vil�g legokosabb, legb�trabb oroszl�nja. M�g hogy �! Viccnek is rossz!

L� Szerafin b�logatott.

- Nem k�ts�ges, a parancsnok itt csak egy lehet.

- Na l�tod - �r�lt meg Bruckner Szigfrid -, L� Szerafin is mellettem van.

- Melletted - mondta L� Szerafin. - Annyiban, hogy egy ny�l nem lehet a vez�r�nk: Egy oroszl�nnak �s egy l�nak! Na nem, azt m�r nem!

Vacskamati kicsit s�rt�d�tten sz�lalt meg.

- �s engem kihagysz?

- Nem, t�ged se hagylak ki, Vacskamati. Neked se lehet a vez�red egy ny�l.

Sz�rnyeteg Lajos t�tott sz�jjal �llt el�tt�k, hol az egyikre, hol a m�sikra kapta a tekintet�t, �s szorongatta a k�t bunk�t. Bruckner Szigfrid meg h�si p�zt pr�b�lt f�lvenni.

- A ti vez�retek csakis egyvalaki lehet - mondta.

- Egy oroszl�n. Azaz �n.

L� Szerafin dobbantott.

- Hogyisne, egy hebehurgya oroszl�n!

- Ki a hebehurgya? Mondd m�g egyszer! - vicsorgott Bruckner Szigfrid.,

- Ide egy megfontolt l� kell - sz�nokolt L� Szerafin. - Ide �n kellek.

- M�g hogy megfontolt l�! - ord�tott fel Bruckner Szigfrid, �s odaugrott Sz�rnyeteg Lajoshoz, kit�pte a kez�b�l az egyik bunk�t, �s v�v��ll�sba helyezkedett.

L� Szerafin se volt rest, � meg a m�sik bunk�t kapta fel, �s meglengette Szigfrid fel�.

- Te akarsz velem kikezdeni, te v�n, fogatlan oroszl�n�rny�k?!

M�r estek volna egym�snak, emelkedtek a bunk�k, amikor... zii-zuu-sitty-sutty, ding-d�ng-dong. Zengett-z�ng�tt, sittyegett-suttyogott, feljajdult az erd�, �gnek �llt a csend haja.

Nosza, a k�t vez�rjel�lt �gy elhaj�totta a bunk�t, mintha sose lett volna a kez�ben.

- Menek�lj�nk - �v�lt�tte a b�tor oroszl�n -, j�nnek a pomog�csok! - s mint a m�kus, elt�nt egy v�n fa �gai k�z�tt.

L� Szerafin se k�l�nb�l, gyorsan lelapult a magas f�be, menek�lt Vacskamati is. Csak Sz�rnyeteg Lajos ugr�lt D�md�d�m k�r�l, minden�ron ki akarta szabad�tani. De ahogy a zaj er�s�d�tt, egyre jobban megijedt, s elfutott r�m�let�ben, sors�ra hagyva szeg�ny megk�t�z�tt D�md�d�m�t. Jaj, j�nnek a pomog�csok!

De nem j�tt senki. A d�ng�s, z�g�s, sittyeg�s is f�lbeszakadt. Csend volt. De az�rt nem mer�szkedett el� senki. Lapultak. Dobolt, kolompolt a sz�v�k.

Meg m�g valami dobolt, kolompolt. Azaz ink�bb dingett-d�ng�tt. Vagyis hogy m�g ink�bb �gy sz�lt: dibb-d�bb. De ez a hang a mostani k�r�lm�nyek k�z�tt nem is volt annyira f�lelmetes. Megismert�k. Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon k�zeledett.

Kil�pett a tiszt�sra. H�t ezek meg hova t�ntek? Megl�tta a megk�t�z�tt D�md�d�m�t. F�lcsillant a szeme.

- Mi az, D�md�d�m, t�ged m�r elkaptak a pomog�csok?

D�md�d�m undorral elford�totta a fej�t. M�r amennyire b�rta a k�telekt�l.

- D�md�d�m - mondta.

- Na, csak d�d�gj�l - vigyorgott k�r�rvend�en Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon. - T�lem �t�letnapig d�d�ghetsz itt.

Els�nek Vacskamati sz�lalt meg a rejtekhely�n:

- Te vagy az, kedves Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon?

- �n h�t. Hol vagy?

Vacskamati el�k�sz�l�dott a bokor m�g�l.

- Itt. Azt hitt�k, a pomog�csok j�nnek.

- Mi�rt, m�g nem voltak itt? Pedig hallottam, hogy nagyon zajonganak. Ti tal�n nem hallott�tok?

- Jaj, dehogynem, az�rt is ijedt�nk meg annyira.

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon tekintete meg mint a r�k��, ide-oda surrant. �szrevette Arom�t egy fa tetej�n.

- Nicsak, ott meg egy ny�l - mondta g�nyosan.

- Csak nem a f�kezhetetlen agyvelej� Aromo? Mondhatom, sose l�ttam m�g ennyire begyulladt nyulat. M�g f�ra m�szni is megtanult ijedt�ben.

- Nemcsak �n tanultam meg f�ra m�szni. Megtanult m�s is - morogta Aromo.

Most vette �szre Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon Bruckner Szigfridet f�nn, az �gak k�z�tt.

- H�t te mit csin�lsz ott a magasban?

- Elm�lkedem - morogta Bruckner Szigfrid. - Ez a legjobb hely az elm�lked�sre.

L� Szerafin �ppen el�kecmergett a magas f�b�l.

- Mi az, hogy elm�lkedsz? Ijedtedben b�jt�l oda!

Bruckner Szigfrid kid�llesztette a mell�t.

- Mikor voltam �n megijedve? - De jobbnak l�tta, ha nem folytatja a melld�lleszt�st. Kisfej� Nagyfej� Zordonbordonhoz fordult. - Kedves Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon, l�ttad a pomog�csokat?

- B�rmelyik pillanatban t�madhatnak - mondta v�szj�sl�an Zordonbordon. Azt�n elhallgatott, �sszeh�zott szemmel v�gign�zett rajtuk. - B�r... folytatta - b�r �n meg tudn�m �ket f�kezni.

Gyorsan odasereglettek k�r�je, esdekl�en n�ztek r�.

- Seg�ts rajtunk, kedves Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon!

Zordonbordon �gy tett, mint aki nagyon gondolkozik, seg�tsen-e vagy sem. Azt�n nagy kegyesen b�lintott.

- Na j�, seg�tek. De nem ingyen �m!

- K�rj, amit akarsz - mondta Aromo -, mindent megadunk.

Zordonbordon szem�b�l pattogtak a kapzsis�g szikr�i.

- Adj�tok ide a kincseiteket! - suttogta moh�n.

�rtetlen�l n�ztek r�.

- A micsod�inkat? - k�rdezte L� Szerafin.

- A kincseiteket. Az aranyat, az ez�st�t, a gy�m�ntokat, a tall�rokat, a j�spisszobrokat, a karbunkulusokat, az obulusokat �s a fabatk�kat is adj�tok ide. Mindent. Akkor megmentlek benneteket.

No csak �muldoztak.

- De hiszen nek�nk egy�ltal�n nincsenek kincseink.

- Hazudtok! - ord�totta Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon.

Bruckner Szigfrid szem�ben felvillant valami.

- Ha a piros nadr�gtart�mra gondolsz - mondta sietve -, akkor nagyon sajn�llak. Azt nem adom.

- Kell a fen�nek az �cska nadr�gtart�d. El� a kincsekkel, mert intek a pomog�csoknak!

- Egy�ltal�n nem �cska. �j nadr�gtart� - mondta s�rt�d�tten Bruckner Szigfrid.

Aromo meg ott hadon�szott Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon orra el�tt.

- Nincs kincs�nk. �rtsd m�r meg! T�vedt�l. Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon d�lt-f�lt.

- Azt akarod mondani, hogy csak �gy idek�lt�ztetek a N�gysz�glet� Kerek Erd�be? Hogy nem kincseket gy�jteni, meggazdagodni j�ttetek? Hiszi a piszi!

- Ak�r piszi, ak�r nem piszi - mondta Vacskamati -, nek�nk egy fia kincs�nk sincs. M�g egy fabatk�nk se.

Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon megfordult.

- Na, akkor hadd j�jjenek a pomog�csok, megadom a jelt.

- Jaj, ne - kiab�lt�k -, sz�nj meg benn�nket! K�rj ak�rmi m�st. Zavard el a pomog�csokat.

�s ekkor valami nesz az erd� m�ly�b�l. Halk, k�nnyed. L�ptek zaja. F�leltek.

- A pomog�csok - suttogta r�m�lten Vacskamati.

- Seg�ts�g!

- Menek�lj�nk!

Sz�rnyeteg Lajos meg sz�lesen elvigyorodott, kivillant mind a harminck�t foga.

- De hiszen ez Mikkamakka - mondta boldogan. Hej, elkomorult �m Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon �br�zata.

- Mikkamakka. Mi az �rd�g! - suttogta m�rgesen.

�gy volt, nem m�sk�pp. Mikkamakka l�pett a tiszt�sra. Volt �m nagy �r�m, egyszeriben elp�rolgott a f�lelm�k. Csak Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon sz�vta csal�dottan a fog�t.

- Szervusztok - k�sz�nt nekik Mikkamakka, majd Zordonbordon fel� fordult. - �, m�ly tiszteletem, Zordonbordon �r. �n itt?

- �n... ugyanis - dadogott Zordonbordon, de k�zben Mikkamakka �szrevette a megk�t�z�tt D�md�d�m�t, �s odaszaladt hozz�.

- H�t ez meg micsoda?! Ki k�t�zte meg D�md�d�m�t?

- D�md�d�m, d�d�m, d�md�d�m - mes�lte D�md�d�m.

- Nah�t! - csod�lkozott Mikkamakka, �s oldozta a csom�kat. - �s ezek mind beugrottak?

- D�d�m - mondta D�md�d�m.

- L� Szerafin is?

- D�d�m, d�d�m.

- �s mit akart?

- D�md�d�m.

Mikkamakka felnevetett.

- J�pofa! Kincseket? Aranyat?

A t�bbiek odasereglettek k�r�j�k, csak Zordonbordon c�vekelt a m�sik oldalon, mint akinek gy�keret eresztett a l�ba.

Bruckner Szigfrid nagy h�vvel magyar�zott Mikkamakk�nak.

- Ne higgy�l D�md�d�mnek, hallottuk, hogy k�zelednek a pomog�csok. M�g a fegyver�ket is pr�b�lgatt�k.

- Igen - folytatta Vacskamati -, d�b�gtek, sittyegtek-suttyogtak.

Mikkamakka a homlok�ra csapott.

- Ja, akkor m�r �rtem! - mondta. - Szaladj csak, Lajos, oda a bokor m�g�.

Sz�rnyeteg Lajos m�r szaladt is.

- Na, mit l�tsz?

- Egy keresztf�r�szt meg egy benzineshord�t! - kiab�lta Sz�rnyeteg Lajos a bokor m�g�l.

- Pengesd csak meg a f�r�szt!

Sz�rnyeteg Lajos megpengette. Zii-zuu-sitty-sutty - �gy sz�lt a f�r�sz. Megd�ngette a benzineshord�t is: ding-d�ng-ding-d�ng.

- Ez volt az? - k�rdezte Mikkamakka.

Hej, nagyon sz�gyellt�k magukat! M�g hogy pomog�csok! Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon beh�zta a nyak�t, �s a f�k fel� sompolygott. De Bruckner Szigfrid se volt rest. Odarontott a bunk�khoz.

- Te akart�l minket becsapni - ord�totta -, te senkih�zi! Engem, a vil�g legokosabb oroszl�nj�t! - �s piff-puff ut�nahajig�lta az �sszes bunk�t. Csak �gy dingett-d�ng�tt Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon h�ta. Mert Bruckner Szigfrid, ha nem is volt a vil�g legokosabb �s legb�trabb oroszl�nja, de c�lozni, azt tudott.

- Ezt j�l megkapta - �r�lt Vacskamati.

- M�g hogy kincseket! - morgott L� Szerafin. Az esztelen. Mif�le kincseink vannak nek�nk?!

Mikkamakka cs�v�lta a fej�t.

- H�t majdnem siker�lt neki - mondta.,

- Micsoda?

- Megszabad�tani benn�nket a kincseinkt�l.

Vacskamati szeme felcsillant.

- M�gis vannak kincseink?

- Persze hogy vannak - mondta Mikkamakka -, csak nem olyanok, amilyenekre Kisfej� Nagyfej� Zordonbordon gondolt.

- H�t akkor milyenek?

- Aromo esze nem kincs? L� Szerafin b�lcsess�ge, Bruckner Szigfrid tapasztalata, a te kedvess�ged, Vacskamati. L�tj�tok, majdnem elvesztett�tek. Csak D�md�d�m becs�letess�ge meg Sz�rnyeteg Lajos j� sz�ve maradt rend�thetetlen.

- Sz�rnyeteg Lajos is beijedt - mondta Vacskamati -, � is elhitte a pomog�csokat.

- De legal�bb let�rte a bunk�kat - mondta Mikkamakka.

L� Szerafin lehajtotta a fej�t.

- Nem �rtana vel�k a mi h�tunkra is egyp�rat odas�zni - mondta b�natosan.

- D�md�d�m - mondta D�md�d�m.

- Persze, D�md�d�m. Igazad van, ne besz�lj�nk r�la - mondta Mikkamakka. - De az�rt ne felejts�k el.

Ekkor Bruckner Szigfrid a tiszt�s k�zep�re pattant, d�ngetni kezdte a mell�t.

- De a vez�r akkor is �n vagyok! - kiab�lta. Hallott�l m�r olyat, Mikkamakka, hogy egy ny�l parancsoljon egy oroszl�nnak? Hallatlan! A pomog�csok elleni harcmodort �n ismerem a legjobban. Meg mindenf�le harcmodort �n ismerek legjobban!

- D�md�d�m - mondta D�md�d�m.

�s ez igaz volt.