- Mikkamakka, ugye te mindent tudsz? - k�rdezte rem�nykedve.

Mikkamakka el�g komor k�pet v�gott.

- Egyszer besz�lt�nk m�r err�l - mondta mogorv�n.

- Na ugye! - mondta boldogan Vacskamati.

- Mit na ugye! - m�rgel�d�tt Mikkamakka. - Akkor meg�llapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.

- Ez az, ez az, eml�kszem - ki�ltott Vacskamati.

- Eml�kezni azt tudtok - morogta Mikkamakka. - Azazhogy csak eml�kezni tudtok.

Vacskamati izgett-mozgott.

- Nem �rtem pontosan mit mondt�l - mondta.

- Nem baj - legyintett Mikkamakka -, nem az�rt mondtam.

Vacskamati kicsit f�l�nken azt k�rdezte:

- Ugye, meghallgatsz?

Mikkamakka �br�zata azt mondta: meg h�t.

- Egy k�rd�sem lenne - folytatta Vacskamati.

Mikkamakka �br�zata azt mondta: el� vele.

- Ugye nekem van sz�let�snapom? - rukkolt el� a nagy k�rd�ssel Vacskamati.

Mikkamakka �br�zata azt mondta: de m�g mennyire.

- Tudtam, tudtam! - �r�lt Vacskamati. - H�t m�gis igaz.

- Sz�let�snapja mindenkinek van - jelentette ki Mikkamakka.

- J�, j�, ezt tiszt�ztuk - komorodott el Vacskamati -, de mikor?

- Hogyhogy mikor? - t�rta sz�t a kez�t Mikkamakka. - Nekem p�ld�ul december elsej�n.

- Neked - mondta fitym�lva Vacskamati -, neked! De nekem mikor van?

- Honnan tudn�m azt �n? Neked k�ne tudni.

- De nem tudom - mondta szomor�an Vacskamati.

Mikkamakka vakarta a feje b�bj�t.

- Ajaj - mondta.

- Azazhogy m�gsincs sz�let�snapom - keseredett el Vacskamati.

- De ha egyszer van! - m�rgel�d�tt Mikkamakka.

Vacskamati nem t�g�tott.

- Mikor?

- P�ld�ul ma - mondta sarokba szor�tva Mikkamakka.

Vacskamati felvidult.

- Kedden?

Mikkamakka b�lintott. Nagy k� esett le a sz�v�r�l.

- Teh�t minden kedden - virult Vacskamati.

- Azt m�r nem. Milyen kedd van ma?

- �prilis tizen�t�dike, kedd.

- Na, akkor ez az - emelte fel az ujj�t Mikkamakka -, �prilis tizen�t�dik�n sz�lett�l.

- Nem lehetne ink�bb kedd?

- Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.

- Hogy minden kedden sz�let�snapom legyen.

- M�g mit nem! Csak minden �prilis tizen�t�dik�n. Egy �vben mindenkinek csak egyszer lehet sz�let�snapja.

- K�r - mondta Vacskamati.

Mikkamakka m�lyen elgondolkozott.

- T�nyleg k�r - mondta azt�n, �s �jra gondolataiba m�lyedt.

- De hiszen akkor... - ki�ltott Vacskamati.

- Mit akkor?

- Ma �prilis tizen�t�dike van!

- �s akkor mi van?

- H�t a sz�let�snapom!

- J�, majd elfelejtettem! - ugrott fel Mikkamakka, �s felragyogott az arca. - Isten �ltessen!

Kiszaladt a tiszt�s k�zep�re.

- Fi�k - kiab�lta -, Vacskamatinak sz�let�snapja van!

El� is sereglettek mind. L� Szerafin, Nagy Zo�rd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Sz�rnyeteg Lajos �s D�md�d�m. Ott s�r�gtek-forogtak Vacskamati k�r�l.

- Isten �ltessen, Isten �ltessen! - kiab�lt�k. Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan felt�n�en, hogy a t�bbiekbe is belefulladt a szusz.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Nagy Zo�rd.

- Csak... csak... el�g furcsa - mondta Bruckner Szigfrid, �s Vacskamatihoz fordult. - M�r tizen�t �ve ismerlek, �s eddig egyszer sem volt sz�let�snapod.

- De ma kedd van - mondta Vacskamati.

- Az mindj�rt m�s! - ki�ltott Bruckner Szigfrid. A t�bbiek meg suspitoltak. �sszedugt�k a fej�ket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg �gy tett, mintha nem tudn� mir�l van sz�. Pedig hozz� is elhallatszott, ahogy D�md�d�m azt mondja: ,,D�md�d�m.'' Ezt pedig csak az nem �rti, aki mind a k�t f�l�re s�ket. Vagy m�g ann�l is jobban. Merthogy D�md�d�m azt mondta, adjunk aj�nd�kot az �nnepeltnek, akinek tizen�t �v �ta ez a kedd az els� sz�let�snapja.

El is futottak mindj�rt. Vissza is j�ttek mindj�rt. Na, �s a kez�kben, na l�m, a kez�kben, odan�zz, a kez�kben egy cser�p vir�g! Lila is volt, z�ld is volt, s�rga is volt, k�k is volt, csuda egy vir�g volt.

�gy h�vt�k: Vacskamati vir�gja.

L�tt�tok volna Vacskamatit! Irult-pirult, s�padozott, t�ncolt, ugr�lt, sikongatott, simogatta, d�delgette, bec�zgette, lehelgette a vir�gj�t. Igen boldog volt.

H�t �gy zajlott le az a sz�let�snap.

Azt�n elm�lt. Sok kedd elm�lt. De egyik sem volt Vacskamati sz�let�snapja.

A vir�g meg! Uramfia! Szeg�ny, szeg�ny Vacskamati vir�gja! Azt hiszitek, t�r�d�tt vele? Nem t�r�d�tt. Azt hiszitek, �nt�zte? Nem �nt�zte. Azt hiszitek, kap�lgatta? Nem kap�lgatta. Azt hiszitek, r� is n�zett? Nem n�zett r�.

A vir�gnak odalett z�ldje, s�rg�ja, lil�ja, k�kje, kornyadozott, fonnyadozott.

Eg�szen addig, am�g egyszer csak nagy m�rgesen azt nem mondta D�md�d�m, hogy ,,d�md�d�m''.

- Hallott�tok? - mondta L� Szerafin. - D�md�d�m azt mondta, hogy d�md�d�m.

Hogyne hallott�k volna!

- Bizony nem gondozza a vir�gj�t.

- Bizony nem �nt�zi.

- Bizony r� se n�z.

- Bizony hervadozik szeg�ny vir�g.

- Bizony kornyadozik.

�gy besz�lt L� Szerafin, Nagy Zo�rd, Aromo, Bruckner Szigfrid, D�md�d�m �s Sz�rnyeteg Lajos.

- Jaj, elfelejtettem - s�p�tozott Vacskamati. - Pedig az �n vir�gom, Vacskamati vir�gja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok.

- H�t akkor gondozd!

- H�t akkor �nt�zd!

- H�t akkor t�r�dj vele!

A vir�g hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon d�r�mb�lt akkor a sz�ve. D�r�mb�lt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, �nt�zte reggelt�l estig, est�t�l reggelig, kap�lta naphosszat, csak �gy sercegett szeg�ny vir�g gy�kere.

�s k�t nap m�lva azt mondta:

- �nt�ztelek, kap�ltalak, k�t napja csak veled foglalkozom, m�gis kornyadsz, m�gis hervadsz! Mi lesz m�r! Tess�k s�rg�llani, tess�k z�ldelleni, tess�k lil�llani, tess�k k�kelleni!

Na, erre megint �sszesereglett L� Szerafin, Nagy Zo�rd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Sz�rnyeteg Lajos �s D�md�d�m.

- Mit k�pzelsz - mondta L� Szerafin -, h�napokig nem t�r�dt�l vele, �s most azt hiszed, k�t nap alatt virulni fog?!

- Z�ldelleni!

- S�rg�llani!

- Lil�llani!

- �kelleni!

- D�md�d�m!

- �gy hat�roztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvessz�k t�led a vir�got.

- Jaj ne! - esett k�ts�gbe Vacskamati.

- De igenis elvessz�k!

- D�md�d�m - mondta ekkor D�md�d�m.

Csod�lkozva n�ztek r�.

- Azt mondod, hogy k�rdezz�k meg a vir�got is?

- D�m.

Megk�rdezt�k h�t a vir�got.

- Akarsz Vacskamatin�l maradni?

A vir�gnak sz�p vir�ghangja volt.

- Igen - mondta.

- De hiszen nem �nt�z�tt!

- Tudom - mondta a vir�g.

- De hiszen nem kap�lgatott!

- Tudom - mondta a vir�g.

- De hiszen r�d se n�zett!

- Tudom - mondta a vir�g.

- Azt�n meg agyon�nt�z�tt.

- Tudom - mondta a vir�g.

- Agyonkap�lt.

- Tudom - mondta a vir�g.

- S�padt lett�l.

- Tudom - mondta a vir�g.

- Csenev�sz lett�l.

- Tudom - mondta a vir�g.

- Akkor m�g mi�rt maradn�l n�la!? - mordult r� Bruckner Szigfrid.

- Az�rt, mert szeretem - mondta a vir�g.

- Mi�rt szereted? - h�borgott Aromo.

- Csak - mondta a vir�g.

Vacskamati t�ncra perd�lt, ugr�lt a vir�gja k�r�l, alig l�tott az �r�mt�l.

- Megl�tod, rendesen �nt�zlek, kap�llak, t�r�d�m veled ezut�n - mondta a vir�gnak.

A vir�g meg azt mondta:

- Hiszi a piszi.

�s olyan boldog volt, amilyen m�g soha.